A kötél közepén egyensúlyozott, amikor egyszerre megértette a tömegvonzás törvényét. A Fehér Bohóc lenézett a hiányos nézőtérre, magán érezte a gunyoros tekinteteket. Hirtelen súlya lett minden lépésnek.- Lazán, oldottan, minthacsak a levegőben sétálnál - bíztatta…

- Ha szépre gondolok, a világ is szebb lesz - próbálkozott a Fehér Bohóc. Aztán észrevette a földszinten a pelenkájával a kuka felé araszoló öregasszonyt, akit nem látogattak a gyerekei és akit még sohasem látott nevetni.