- A szerelem nem ismer akadályt - bólogatott a Fehér Bohóc, amikor a nővé operált leszbikus pár végre az oltár elé állt.

   Lehettek vagy ezren a hatalmas sátorban. Olyan egyformának tűntek, ugyanaz az előreszegezett tekintet, ugyanaz a várakozás az arcokon. A Fehér Bohóc a porond szélén állt a reflektorfényben.   - Ha kiszűrném közületek az összes hazugot, csalót, erőszakost,…

- Még érett férfiak is gyakorta összetévesztik a szerelmet a pinaszaggal - tűnődött a Fehér Bohóc. - Aztán csak csodálkoznak, amikor a szerelemmel együtt a pinaszag is elillan.

- Apám kiváló orvos volt - emlékezett a Fehér Bohóc - ezért nem vizsgáltatta meg magát soha.

A Fehér Bohóc kikászálódott a reptéri buszjáratból. Egy darabig tanakodott, majd az érkezési oldalt választotta. MAga is beállt az emberek kozé, minthacsak várna valakira.Aznap boldog akart lenni.

- Talán, ha spirálrugóvá görbíteném a gerincemet - hajladozott a Fehér Bohóc a direktorok és a mecénások között - az igazi világszám lenne. És akkor soha többé nem is kellene kiegyenesednem.

- Vajon meddig áll a karika a levegőben? -  tanakodott a Fehér Bohóc. - Ha csak egy pillanat törtrészénél is tovább, végérvényesen jelentőségét veszítené minden.Ezért megpróbálta olyan gyorsan dobálni a karikákat, hogy  a mozgás állóképpé merevüljön.

- Hova tűnt innen minden? - botorkált a Fehér Bohóc a tejszerű ködben. - Sem tárgyak, sem emberek, sem az árnyaik - és hirtelen nagyon vágyni kezdett arra, hogy végre belebotoljon valamibe.

Negyvenöt éves korára a Fehér Bohóc rádöbbent, teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. Előbb keverni kezdte a balt és a jobbot, majd a fel és a le kuszálódott össze, végül már azt sem tudta eldönteni, hogy kívül vagy belül.- Úszni az árral, az legalább…

- Talán, ha tótágast állok, helyrezökken a világ - próbálkozott a Fehér Bohóc hiába, hiszen a házfalak továbbra is piszkosszürkék maradtak, a gyalogosokat ugyanúgy elütötték a zebrán és az emberek semmin sem csodálkoztak.