Talán két percig sem tarthatott mialatt a hét nő az átmulatott éjszaka után még mindig felhevülten és vidáman átlebbent a ködös téren. Mintha valami hajnali álomból léptek volna elő, kopogó cipőben és divatjamúlt ruházattal.

Kezükben az éjszaka ereklyéivel, üres borosüvegekkel és léggömbökkel, a hideggel nem törődve, kigombolt kabátban vonultak, akárha biztosan tudnák, az élet több mint egy elorzott pillanat a fotópapíron.

- Vajon mi lett velük? - tűnődött a Fehér Bohóc. Csak a kő maradt utánuk, a kapuk és a kandelláberek, az elhagyott terek őrzői.